a tetoválás története
A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik, aminek a jelentése: nyomot hagyni valamin.
Egyes állítások szerint a tetoválást már i.e. 1200 évvel ezelőtt is használták. A tetoválás mindig fontos szerepet töltött be a szertatásokban és a hagyományokban.
A borneói asszonyok csipke kesztyűhöz hasonló mintákat viseltek alkarjukon. Ennek egy eladósorban lévő lánynál nagy jelentősége volt, előnyös házasság kötése szempontjából. A csukló és az ujjak körüli tetoválás a hit szerint megvédett a betegségtől. Régen valamely törzshöz, társadalmi osztályhoz, manapság inkább bandákhoz szervezetekhez tartozást vagy életfelfogást fejez ki.
Az ősi hit szerint a tetoválás viselője magában hordozza az azt ábrázoló állat szellemét.
A cápa, tigris és a ragadózó madarak a kegyetlenséget szimbolizálják. Az írott történelem szerint a legrégebbi tetoválások Egyiptomban a nagy piramisok építése idején készültek.
A tetoválás a perzsa, görög, arab és krétai kultúrán keresztül jutott el Kínába i.e. 2000 körül.
A görögök felderítőik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták.
Polinéziában így jelölték a különböző közösségek tagjait és azok rangját. A polinézek hozták a tetoválás művészetét Új-Zélandra, ahonnan az arc tetoválás, a moko származik, amit napjainkban is használnak. Egyes népek családjuk címerét viselték magukon.
Mialatt nyugaton csökkent a tetoválás népszerűsége, Japánban egyre inkább erősödött. Eleinte a bűnösök megjelölésére használták.
Ezután a tetoválás esztétikai szerepet is kapott. A japánok sajátos viseleti stílusa 18. században alakult ki.
Mivel kizárólag a királyi család hordhatott díszes ruhákat, ezért a középosztálybeliek díszes tetoválásokkal ékesítették magukat.
A nyugati kultúrába csak az 17. század végén tért vissza a tetoválás egy tengerésznek köszönhetően.
William Dapner egyik felfedező útjáról magával hozott egy tetovált polinéz férfit, Gilolo herceget, aki nagy népszerűségnek örvendett Londonban.
Nem sokkal később a felső osztálybeliek kis tetoválásokkal ékesítették magukat.
A tetoválás divattá vált, ám széleskörű elterjedése hosszabb időt vett igénybe.
Kezdetben kézzel végezték a tetoválásokat, 1891-ben Samuel O'Ritley szabadalmaztatta az első tetoválógépet.
Az ötletet Edison elektronikus tolla inspirálta, ami tűvel és tintával készített pontokat a papírra. A századfordulón a tetoválás jelentősége lecsökkent, az évszázad nagy részében a tetoválás illegális volt. A tetoválóművészek titkos szervezetekbe gyűltek.
Az amerikai stílus szülőhelye a New Yorki Chatam Square, ahol Samuel O"Riely nyitott tetoválószalont.
Lew Alberts aki eredetileg tapétatervező volt, meghatározó alakja lett az akkori tetoválóművészetnek.
Az első világháború idején a minták főként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak. A tetoválás központja áttevődött Coney Island-re és New Yessey-be.
Szerte az országban nyíltak már szalonok, de főként katonai, haditengerészeti bázisok közelében.
A második világháború után a tetoválás iránti vonzalom erősen megrendült. Ennek oka az 1961-ben megjelent Hepatitis-nek volt köszönhető.
A médiában rémtörténetek jelentek meg vérmérgezésről és Hepatitisről.
Az egészségügyi törvény megszegése miatt a Time Squer-en és Coney Island-en lévő tetoválószalonokat hamarosan bezárták.
Ekkor a legjobb szalonok New Yersey-ben voltak. Lyle Tuttle-nak köszönhetően helyreállt a bizalom a tetoválás iránt. Tuttle tudta, hogy kell használni a médiát, híres asszonyokat tetovált, aminek következtében népszerűsége jócskán megnőtt.
Napjainkban a tetoválás egyre népszerűbb és elfogadottabb.
Forrás:www.tetovalo-tanfolyam.com/ Tattoin